Érgyulladásról akkor beszélhetünk, ha az erek belső felületén duzzanattal járó gyulladás alakul ki, ami megnehezíti a vér természetes áramlását, ami a kapcsolódó szervek, sőt szövetek károsodását is előidézheti.
Nagyon sok típusa ismert – a vasculitis például gyakran autoimmun eredetű –, de a reumatológia fejlődésének köszönhetően ma már gyógyszeres kezeléssel nagyon jól kezelhető, szinten tartható.
Ezerarcú betegség, ami bárkit érinthet, de bizonyos típusai sokkal általánosabbak az egyes korcsoportok között, sőt vannak olyan változatai is, amelyek kezelés nélkül javulhatnak, illetve gyógyulhatnak.
Lehet rövid lefolyású, de akár krónikus állapot, sőt érinthet egyetlen szervet vagy többet is. Mivel ennyire sokoldalú betegségről van szó, szakmai cikkünkben összegyűjtöttünk minden fontos tudnivalót, amit az érgyulladás kapcsán tudni kell.
Mi az az érgyulladás?
Az érgyulladás egy olyan állapot, amely minden esetben gyulladást és duzzanatot eredményez az érfalban. Hatására az erek megvastagodnak, amitől dudorok, sőt kiütések is keletkezhetnek a bőrfelületen.
Bármelyik értípust érintheti, így megjelenhet
- az artériákban,
- a vénákban,
- de még a kapillárisokban is.
Már akut esetben nagyon súlyos állapot, hiszen a vasculitis esetén az erek annyira megduzzadhatnak, hogy megnehezíthetik a vér áramlását, ami szervi károsodásokhoz, vagy olyan súlyos szövődményekhez vezethet, mint az aneurizma.
Bár a legtöbb eset gyógyszeres terápiával orvosolható, azonban kezelés nélkül akár végzetessé is válhat.
Mivel az érhálózat a test egészén megtalálható, ezért az érgyulladás nemcsak a végtagokat vagy a bőrt érintheti, hanem akár a tüdőt, a szívet, a szemeket, a veséket, sőt a gyomrot és az agyat is.
Alapvetően ritka betegség, aminek a kialakulása az öregedéssel fokozódik. A legtöbbször az 50 éven felülieknél diagnosztizálják, amikor a vérerek már eleve gyengébbek, mint fiatalabb korban.
Az érgyulladás típusai
Az érgyulladás nem egyetlen betegség, hanem egyfajta gyűjtőfogalom, hiszen több mint 30 különböző típusú vasculitist írt már le az orvostudomány, ami nemcsak a diagnózist, hanem a kezelést is megbonyolíthatja.
Különösen abban a tekintetben, hogy az egyes típusok gyakran olyan mértékben különböznek egymástól, amihez még saját elnevezést is társítottak.
Az érgyulladás típusai közül a leggyakrabban a következőkkel találkozhatunk:
- ANCA-asszociált érgyulladás: Autoimmun folyamatok vezérlik, és nagyon sok altípusa ismert, mint amilyen a GPA (korábban Wegener-granulomatózis), az EGPA (korábban Churg-Strauss-szindróma) és az MPA.
- Polyarteritis nodosa (PAN): Ritka típus, amely egyszerre jelentkezik a szervezet több pontján, és kezelés nélkül gyorsan képes károsítani a szerveket.
- Henoch–Schönlein-purpura: A más néven IgA vasculitis egy főként gyermekeket érintő érgyulladás, amely gyakran érinti a bőrt, a gyomrot és a veséket. Sok esetben kezelés nélkül is elmúlik, enyhül.
- Reumatoid vaszkulitisz: Ez a típus főleg azokat az embereket érinti, akik huzamosabb ideje (legalább 10 éve) reumatoid artritiszben szenvednek. Általában a végtagokat érinti kellemetlen kiütésekkel, sebekkel, elszíneződésekkel.
- Központi idegrendszeri vaszkulitisz (CNS): Az érgyulladás ilyenkor jellemzően az agyat és a gerincvelőt, ezáltal a központi idegrendszert károsítja. Nincs rá gyógymód, de vannak hatékony kezelések, amelyek minimalizálhatják a funkcióvesztést.
- Óriássejtes arteritisz: A nagy artériákat érintő gyulladásos betegség, ami azok duzzanatát és szűkületét okozza, és erőteljesen korlátozza a véráramlást.
- Takayasu arteritisz: Ritka betegség, amely a nagyobb artériákat támadja meg. Gyógymód nincs rá, de gyógyszerrel és műtéttel jól szinten tartható, sokan normál életet élhetnek mellette.
- Behcet-kór: A szájban és a nemi szerveken megjelenő érgyulladás, ami gyakran jelentkezik sebekkel, valamint a szemek gyulladásával.
- Urticariás érgyulladás: Az erek gyulladása nagyon fájdalmas és viszkető csalánkiütéseket okoz a bőrfelületen, de nemcsak a bőrre, hanem más szervekre egyaránt hatással lehet.
- Kawasaki-kór: A jelenség főleg 5 éven aluli gyerekeknél alakul ki. Az orvosok sem ismerik a kialakulás okát, de időben felismerve hatékonyan kezelhető, általában csak akkor veszélyes, ha a gyermek szívéhez kapcsolódó artériákhoz kapcsolódik.
Az érgyulladás okai
Az érgyulladás az esetek többségében autoimmun betegség, vagyis az immunrendszer téves reakciójának folyományaként alakul ki.
Dacára az orvostudomány fejlődésének, a tudósok még mindig nem tudták pontosan feltárni az érgyulladás kiváltó okait, az viszont már biztos, hogy páciensenként eltérő, hogy kinél és mi váltja ki a betegséget.
A leggyakoribb okok jellemzően a következők:
- Autoimmun betegségek és folyamatok.
- Fertőzések (például hepatitis B és C).
- Örökletesség (sokan a génjeikben hordozzák a hajlamot).
- Bizonyos ráktípusok.
- Egyes gyógyszerek vagy terápiák mellékhatása.
Az érgyulladás tünetei
Az érgyulladás tünetei legalább annyira változatosak, mint amennyire maga a betegség is az. Az alábbi tünetek közül tehát már néhány megjelenése utalhat vasculitisre, de az általános jellegből kifolyólag más kórképek is meghúzódhatnak a háttérben.
Az érgyulladás leggyakoribb tünetei általában a következők:
- A végtagokban jelentkező zsibbadás vagy bizsergés.
- Az érintett bőrfelületeken kiütések, dudorok és elszíneződések megjelenése.
- Fáradtság, gyengeség, általános rossz közérzet.
- Fájdalmak (gyakran az ízületekhez kapcsolódóan).
- Láz.
- Légzési nehézség és köhögés (különösen a tüdőt érintő érgyulladásnál).
Az érgyulladás diagnózisa
Az érgyulladás diagnosztizálása mindig egy összetett feladat, ami rengeteg esetben más betegségek úgynevezett differenciáldiagnózisaként jön létre.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tünetek alapján – sok esetben más szakágak bevonásával – előbb ki kell zárni bizonyos kórképeket ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni a vasculitis tényét.
A fentiekben leírt panaszok tapasztalásakor először reumatológus szakorvoshoz kell fordulni segítségért, aki elvégzi a vizsgálatokat és szükség szerint más szakágakhoz irányíthat minket.
A diagnosztika gyakran többlépcsős folyamat, de általában a következőkre van szükség hozzá:
Anamnézis
Az anamnézis rendkívül fontos, hiszen kezelőorvosunk ennek részeként tudja majd rögzíteni a páciens által tapasztalt tüneteket, illetve azok sajátosságait.
A szakorvos természetesen több kérdést is feltesz, hiszen bizonyos panaszok vagy elváltozások, esetleg kórelőzmények segíthetnek feltárni a háttérben meghúzódó okokat.
Vérvizsgálat
A vérvizsgálat különösen fontos az érgyulladás diagnózisához, hiszen a vérkép bizonyos markerei nemcsak a gyulladást tudják kimutatni, de akár annak súlyosságát, sőt azt is megállapíthatják, hogy mely szerveket érint a probléma.
Fizikai vizsgálatok
A fizikai vizsgálatok jellegét minden esetben meghatározza az érgyulladás jellege. Sok esetben szükséges például az érintett szerv vagy szervek működésének ellenőrzésére, esetleg biopsziája ahhoz, hogy jobban megismerhetők legyenek a háttérben futó folyamatok.
Angiográfia
Az angiográfia egy speciális képalkotó eljárás, amely segít közvetlenül feltárni az erek állapotát, illetve a kapcsolódó gyulladásos folyamatokat. A véráramba fecskendezett kontrasztanyag segítségével nagyon könnyen kimutathatók vele az érgyulladásból fakadó elzáródások.
Az érgyulladás kezelése
Az érgyulladásra nincs hatékony, mindenkinél egyformán működő gyógymód, azonban vannak olyan kezelések, amelyekkel a páciens remisszióba kerülhet, vagyis hosszú időszakokra, akár hónapokra, sőt évekre teljesen tünetmentessé válhat.
A kapcsolódó kezelések minden esetben hosszú ideig, akár a páciens élete végéig is szükségesek. A rendszeres kontroll és kezelés még akkor is fontos, ha nincsenek súlyos tünetek. A vasculitis ugyanis remissziós állapotból bármikor újra fellángolhat.
Az érgyulladás kezelésének a célja minden esetben az, hogy a kezelésekkel enyhíthetővé váljanak a tünetek, illetve ebből kifolyólag megelőzhető legyen az erek és a szervek károsodása.
Az érgyulladás gyógyszeres kezelése
A vasculitis legtöbb típusa nagyon jól kezelhető a megfelelő gyógyszerekkel. Hatékony kezelési forma abban az esetben, ha feltárásra kerültek a kiváltó okok. Ilyenkor kortikoszteroidokkal, immunszupresszánsokkal és ACE-gátlókkal nagyon jó eredmények érhetők el.
Az érgyulladás műtéti kezelése
A legsúlyosabb esetekben előfordulhat, hogy az érgyulladás kezeléséhez műtéti beavatkozásra van szükség. Különösen akkor, ha fennál a veszélye annak, hogy a vasculitis károsítja az ereket, illetve a kapcsolódó szerveket.
Hogy milyen műtétre van ilyenkor szükség, arról minden esetben a beavatkozást végző sebész ad bővebb tájékoztatást.
A kezeletlen érgyulladás szövődményei
Kezelés nélkül az érgyulladásnak akár nagyon súlyos szövődményei is lehetnek, de ez minden esetben függ az elváltozás típusától és súlyosságától, azonban fontos kiemelni, hogy kezeléssel ezek hatékonyan megelőzhetők.
A leggyakoribb szövődmények általában a következők:
- Szervkárosodás: Vannak olyan érgyulladás-típusok, amelyek képesek károsítani a szerveket. Ezek gyakran életveszélyes állapotot is előidézhetnek.
- Vérrög, aneurizma: A beszűkült erek hatására előfordulhat, hogy vérrög keletkezik, ami képes elzárni a véráramlást. Ritkán, de előfordulhat, hogy a vasculitis hatására annyira elgyengül az ér, hogy az kidudorodást, aneurizmát idéz elő.
- Látásromlás, vakság: Különösen az óriássejtes érgyulladásnál gyakori szövődmény kezelés nélkül, hogy károsítja a látóidegeket, ami látásromlást, vakságot idézhet elő.
- Fertőzések: Kezelt érgyulladás esetén is előfordulhat, hogy a páciens olyan gyógyszereket kap, amelyek legyengítik az immunrendszert, így az hajlamosabbá válhat bizonyos fertőzésekre.
