Méhnyakrák – Amit tudni érdemes

A HPV (humán papillomavírus) és a méhnyakrák kapcsolata rendkívül fontos téma a nők egészségének szempontjából. A méhnyakrák a második leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében világszerte, és Magyarországon is évente közel 500 nő veszti életét miatta. A jó hír azonban az, hogy a rendszeres szűrővizsgálatokkal ezek az esetek nagyrészt megelőzhetők lennének.

A HPV és a méhnyakrák kapcsolata

A méhnyakrák kialakulásának hátterében az esetek döntő többségében a HPV-fertőzés áll. A HPV egy rendkívül gyakori, szexuális úton terjedő vírus, amellyel a szexuálisan aktív felnőttek mintegy 80%-a találkozik élete során. Fontos azonban tudni, hogy a HPV-fertőzés önmagában nem jelent automatikusan rákot.

A HPV-nek közel 100 típusa ismert, amelyeket három csoportba sorolhatunk kockázatuk szerint:

1. Magas kockázatú (high-risk, HR)
2. Alacsony kockázatú (low-risk, LR)
3. Nem azonosított kockázatú (non-classified, NA)

A magas kockázatú típusok közül a HPV-16 és HPV-18 felelős a méhnyakrákos esetek közel 70%-áért. Az alacsony kockázatú típusok, mint például a HPV-6 és HPV-11, elsősorban a nemi szerveken kialakuló szemölcsöket (condylomákat) okozzák.

A méhnyakrák kialakulása és tünetei

A méhnyakrák kialakulása

A méhnyakrák kialakulásában a humán papillomavírus (HPV) fertőzés játszik kulcsszerepet:

• A méhnyakrákos esetek több mint 90%-ában kimutatható a magas kockázatú HPV vírusok jelenléte.
• A HPV-16 és HPV-18 típusok felelősek a méhnyakrákos esetek közel 70%-áért.
• A vírusfertőzés önmagában nem okoz azonnal rákot, de a fertőzött sejtekben megnő a kóros sejtburjánzás esélye.

A HPV-fertőzéstől a méhnyakrák kialakulásáig általában évek telnek el. A folyamat során a méhnyak hámszövete több rákmegelőző állapoton megy keresztül, mielőtt valódi daganattá alakulna.

Egyéb kockázati tényezők:

• Korai életkorban kezdett szexuális élet
• Gyakori partnerváltás
• Dohányzás
• Rossz szociális és higiénés körülmények
• Többszöri szülés

A méhnyakrák tünetei

A méhnyakrák korai stádiumban gyakran tünetmentes, ezért kiemelten fontos a rendszeres szűrővizsgálat. Az előrehaladottabb állapotban jelentkező tünetek:

Korai tünetek:

• Rendellenes hüvelyi vérzés, különösen szexuális együttlét után
• Bővebb, esetenként bűzös hüvelyi folyás

Előrehaladott állapot tünetei:

• Spontán jelentkező vérzés a menstruációs ciklustól függetlenül
• Állandó jellegű bűzös, gennyes, véres folyás
• Alhasi, deréktáji fájdalom
• Fájdalmas közösülés
• Vizelési és székelési problémák (a daganat környező szervekre terjedése miatt)

Áttétek okozta tünetek:

• Fogyás
• Gyengeség
• Vérszegénység
• Szerv-specifikus tünetek az áttét helyétől függően (pl. tüdő, máj, csontok, agy)

A HPV klinikai megjelenési formái?

A HPV-fertőzés klinikai megjelenési formái a következők:

Vírusos szemölcs:

• Általában az ujjakon, kézháton jelenik meg
• 2-5 mm átmérőjű, szurkált, tagolt felszínű, tömött tapintatú, fájdalmatlan csomók
• A talpon is kialakulhat (verruca vulgaris), ilyenkor a bőr mélyebb rétegei felé nő és járáskor fájdalmat okoz

Nemi szervi elváltozások:

• Gyulladás:
  • Jellegtelen (aspecifikus) gyulladás
  • A szeméremtesten, végbélen felmaródás látható
  • A hüvelyből jellegtelen híg, enyhén gennyes folyás ürül
• Kondilóma:
  • Nemi úton terjedő jóindulatú daganat
  • Karfiolszerű növedékek, szemölcsök alakulnak ki a nemi szerveken és a végbélnyílás körül
  • Akár nagyobb hámfelületekre is kiterjedhet
  • Átlagos lappangási ideje 3 hónap
  • Gyakran részben elhal vagy begyullad, kellemetlen folyást okozva
• Rákmegelőző állapot:
  • Intraepiteliális neoplázia (CIN = cervikális intraepiteliális neoplázia)
  • A méhnyakrák legkezdetlegesebb, csak a hámra kiterjedő formája
  • Általában rákszűrő vizsgálatok során derül ki

Egyéb megjelenési formák:

• A hüvelyben, méhszájon, szeméremajkakon, húgycsőben és végbélnyíláson is szaporodhat a vírus
• Okozhat elváltozásokat a szájüregben és a gégében is

Fontos megjegyezni, hogy a HPV-fertőzés gyakran tünetmentes is lehet, és a fertőzött személy akár 1-2 évig is tünetmentes hordozó maradhat. A látható elváltozásokat minden esetben kezelni kell, mert folyamatosan növekedhetnek és terjeszkedhetnek.

Érdemes kiemelni, hogy ezek a tünetek más, jóindulatú állapotokban is előfordulhatnak. Ezért észlelésük esetén mindenképpen orvosi vizsgálat szükséges a pontos diagnózis felállításához. A méhnyakrák korai felismerése és kezelése jelentősen javítja a gyógyulás esélyeit, ezért kiemelten fontos a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálaton való részvétel.

Méhnyakrák szűrés menete

A méhnyakrák szűrés egy rendkívül fontos vizsgálat, amely segít a méhnyakrák korai felismerésében és megelőzésében. A szűrés folyamata a következőképpen zajlik:

A méhnyakszűrés menete

1. A páciens nőgyógyászati vizsgálóágyra fekszik.
2. A vizsgáló orvos vagy védőnő egy speciális eszközt („kacsát”) vezet a hüvelybe, amely láthatóvá teszi a hüvely falát és a hüvelyboltozatot.
3. A méhnyak vizsgálat szempontjából fontos része, a hüvelyboltozatba domborodó külső felszín is láthatóvá válik.
4. Kenetvétel:
   • Egy kenetvevő eszköz segítségével sejtmintát vesznek a méhnyak hüvelyi felszínéről (porció) és a nyakcsatornából.
   • A kenetet úgy veszik, hogy abban mind a méhnyak felszínét és a külső méhszájat borító, mind a nyakcsatornát bélelő hámsejtek jelen legyenek.
5. A sejtmintát tárgylemezre kenik, fixálják, majd laboratóriumba küldik.
6. A laboratóriumban a kenetet megfestik és mikroszkóppal vizsgálják.

Fontos tudnivalók

• A teljes folyamat körülbelül 10 percet vesz igénybe.
• A vizsgálat nem fájdalmas, bár esetenként enyhe kellemetlenséggel járhat.
• Menstruáló vagy heveny fertőzés jeleit mutató nőtől nem lehet kenetet venni.
• A szűrést érdemes a menstruációs ciklus közepén elvégezni (általában a menstruációt követő 10-22. nap között).

Kiegészítő vizsgálatok

A méhnyakszűrés mellett gyakran egyéb vizsgálatokat is végeznek a teljes körű nőgyógyászati rákszűrés részeként:

1. Hüvelyi ultrahang: A méh és petefészkek állapotának vizsgálatára.
2. Tapintásos vizsgálat: A méh és környezetének állapotának felmérésére.
3. Emlők vizsgálata: Tapintásos vizsgálat, illetve 40 éves kor felett képalkotó eljárások (mammográfia, ultrahang).

A méhnyakszűrés rendszeres elvégzése kiemelten fontos. Segít a rákmegelőző állapotok és a korai stádiumú méhnyakrák felismerésében, amikor a kezelés még nagyon hatékony lehet. A nemzetközi ajánlások szerint a 25-65 év közötti, tünet- és panaszmentes nőknek ajánlott rendszeresen éves szinten részt venni a szűrésen.

Milyen esetekben nem ajánlott a méhnyakszűrés

Ezekben az esetekben nem ajánlott a méhnyakszűrés

1. Menstruáció alatt: Nem ajánlott a szűrést a menstruációs ciklus alatt elvégezni, mert a menstruációs vér zavarhatja a vizsgálat eredményét. A szűrést érdemes a menstruációs ciklus közepén elvégezni (általában a menstruációt követő 10-22. nap között).
2. Heveny fertőzés esetén: Ha a páciens akut hüvelyi vagy méhnyaki fertőzésben szenved, el kell halasztani a vizsgálatot, amíg a fertőzés elmúlik.
3. 25 év alatti nőknél: A nemzetközi ajánlások szerint a 25 évesnél fiatalabb nőknél a rák előfordulása ritkaság számba megy, ezért az ő szűrővizsgálatuk általában mellőzhető.
4. Nemi életet soha nem élt nőknél: Azoknál a nőknél, akik még nem éltek nemi életet, a méhnyakrák kockázata rendkívül alacsony. Az ő esetükben a szűrés általában nem szükséges.
5. Teljes méheltávolítás után: Amennyiben jóindulatú elváltozás miatt a méhet és a méhnyakat is eltávolították. Korábban a citológiai vizsgálatok negatívak voltak, általában nincs szükség további szűrésre.
6. Terhesség alatt: Bár a terhesség nem abszolút ellenjavallat, de általában nem ajánlott rutinszerűen elvégezni a szűrést ebben az időszakban. Kivéve, ha az orvos kifejezetten javasolja.
7. Közvetlenül szexuális együttlét után: Ajánlott legalább 24-48 órát várni a szexuális együttlét után a szűrés elvégzésével. Ezzel elkerüljük az esetleges zavaró tényezőket a mintában.

Fontos megjegyezni, hogy ezek általános irányelvek, és minden esetben az egyéni körülményeket kell figyelembe venni. 

Milyen eredmények születhetnek a méhnyakszűrésből?

A méhnyakszűrés eredményei többféle rendszer szerint is értékelhetők. A legfontosabb eredmények a következők:

Papanicolaou (Pap) rendszer szerinti eredmények:

• P0: Értékelhetetlen kenet, ismétlés szükséges
• P1: Negatív, csak normális sejtek
• P2: Negatív, normális sejtek (ez a leggyakoribb eredmény)
• P3: Gyulladás vagy rákmegelőző állapot gyanúja, ismétlés és HPV-szűrés javasolt
• P4: Rákelőző állapot vagy korai rák gyanúja, további vizsgálatok szükségesek
• P5: Rosszindulatú daganatos elváltozás

Bethesda rendszer szerinti eredmények:

• Negatív: Nincs rendellenesség
• ASC-US: Bizonytalan jelentőségű kóros laphámsejtek
• LSIL: Enyhe fokú laphámelváltozás
• HSIL: Súlyos fokú laphámelváltozás
• AGC: Kóros mirigyhámsejtek

Egyéb értékelési rendszerek:

• CIN (Cervicalis Intraepithelialis Neoplasia):
  • CIN1: Enyhe fokú elváltozás
  • CIN2: Közepes fokú elváltozás
  • CIN3: Súlyos fokú elváltozás
• SIL (Squamosus Intraepithelialis Laesio):
  • LSIL: Alacsony fokú elváltozás (megfelel a CIN1-nek)
  • HSIL: Magas fokú elváltozás (megfelel a CIN2-3-nak)

Fontos megjegyezni, hogy a kóros eredmények nem feltétlenül jelentenek rákos elváltozást. Sok esetben csak gyulladásról vagy enyhe elváltozásról van szó, ami megfigyelést vagy további vizsgálatokat igényel. A HPV-teszt eredménye is fontos információt nyújt a kockázat megítéléséhez.

Az eredmények értelmezését mindig bízzuk a kezelőorvosra, aki figyelembe veszi az egyéni kockázati tényezőket és a teljes klinikai képet is.

Méhnyakrák kezelése 

A méhnyakrák kezelése több tényezőtől függ, elsősorban a daganat stádiumától és kiterjedésétől. A fő kezelési módszerek a következők:

Műtéti kezelés

• Korai stádiumban gyakran ez az elsődleges kezelési mód
• A műtét típusa függ a daganat méretétől és elhelyezkedésétől:
  • Conisatio (kúpkimetszés): nagyon korai stádiumban
  • Méhnyak eltávolítása (trachelectomia): korai stádiumban, ha a termékenység megőrzése fontos
  • Méheltávolítás (hysterectomia): előrehaladottabb esetekben
• Gyakran a környéki nyirokcsomók eltávolításával is jár

Sugárkezelés

• Alkalmazható önállóan vagy kemoterápiával kombinálva
• Külső és belső (brachyterápia) sugárkezelés is lehetséges
• Gyakran alkalmazzák előrehaladott stádiumban vagy műtét után kiegészítő kezelésként

Kemoterápia

• Általában sugárkezeléssel együtt alkalmazzák (kemo-radioterápia)
• Előrehaladott vagy kiújult daganatok esetén önállóan is adható
• Segíthet a daganat méretének csökkentésében vagy a tünetek enyhítésében

Célzott terápiák és immunterápia

• Előrehaladott vagy kiújult daganatok esetén jöhetnek szóba
• Céljuk a daganat növekedésének lassítása vagy megállítása

A kezelés mindig személyre szabott, és függ a beteg általános egészségi állapotától, a daganat típusától és stádiumától. A kezelést általában egy multidiszciplináris team tervezi meg, figyelembe véve a beteg preferenciáit is. Fontos, hogy a kezelés során rendszeres ellenőrzések történjenek, és szükség esetén módosítsák a terápiát.

Előrehaladott, nem gyógyítható esetekben a palliatív kezelés célja az életminőség javítása és a tünetek enyhítése. Ez magában foglalhatja a fájdalomcsillapítást, a pszichológiai támogatást és egyéb tüneti kezeléseket.